Shane az unokaöcsém, a hugom kisfia. Azt hiszem, neki is nagy szerepe volt abban, hogy elkezdtem...

 

2011. áprilisban jöttem látogatóba néhány hónapra a testvéremhez, és kicsi unokaöcsémhez, Shane-hez. Hogy miért dönöttem az utazás mellett, annak számtalan oka volt. Az biztos, hogy valamilyen változást vártam az utazástól az életemben.

Amikor San Diegoba jöttem, fogalmam sem volt róla, milyen érzések lesznek majd bennem, és vajon milyen gondolatokat szül majd ez a pár hónap. Igy a végéhez közeledve, mondhatom, hogy nem mindennapi. Nem könnyű, sőt néha nagyon is nehéz volt/nehéz megküzdeni a gondolattal, hogy egy időre kiszakadtam otthoni életemből. Főleg a gondolataiban változtatja meg az embert egy ilyan utazás. Sok minden átértékelődik a távolból. A jövőben biztosan rengeteg mindenben fogom előnyét élvezni ennek az utazásnak, de egy valamiben már most bizonyos vagyok. Hogy láthattam Shane-ből ezt a pár hónapnyi fejlődést! És hogy láthattam az első babajeleit! Shane most 7 hónapos. Amikor idejöttem, akkor még 5 hónapos "kisbaba" volt.


Akkor is imádtam, örültem mindennek, amit csinál, de azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül, és most már olyan "kisfiús" lett. Nem mondanám rá, hogy kisbaba. Iszonyatos gyors iramban fejlődik. 5 hónapos korában kezdtünk el vele járni baba jelbeszéd "órákra". Egy héten több ilyen lehetőség is van itt a környéken. Persze ő azokból még nem tanult, mi viszont annál többet. Én pedig az első néhány ilyen program látogatása után elhatároztam, hogy a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. Onnantól kezdve teljes erővel belevetettem magam az információgyűjtésbe és a jelek tanulásába. És persze Shane-nek is folyton mutogattuk a jeleket.. Azt mondják, onnantól érdemes elkezdeni a tanitását, amikor a babánk már elkezd integetni. Nos, Shane még messze volt ettől, de mi azért csak szorgalmasan mutattuk neki a jeleket. Evésnél a "még" , "enni", aztán kedvenc volt még a "kutya" (mivel Marley kutyával nagy barátságban vannak.)

 

Az egyik foglalkozáson a gyerekek nagy örömére buborákokat fújt az oktató, és egyszer csak odaszólt nekünk, hogy Shane mutatja a buborék jelét. Ő észrevette. Mi nem. Persze, amikor szólt, onnantól már mi is láttuk, és elkezdtünk rá egészen másképp figyelni. Ő már használta a kezét, próbált mutatni. De elsőre - ha nem figyelünk jól - nehéz észrevenni, ha mutatnak egy jelet, mivel nem úgy mutatják, ahogy mi. Ilyen pici korban főleg, hiszen még a kézmozgást nem tudják annyira koordinálni, később ez egyre jobb és jobb lesz. Onnantól kezdve nem volt megállás, folyton fújtuk a buborékot, mutogattunk neki mindent. És most már 4 jel van, amit mutatott eddig (még, buborék, kutya és lámpa), illetve több jelet is megért, de még nem mutat (pl. tej, enni). Ja és persze már egy ideje integet erősen mindenre, és mindenkinek! :)

 

Biztosan vannak, akik elsőre kételkednek ebben, én valahogy az elejétől fogva hittem benne, mivel láttam nagyobb babákat, akik csillogó szemmel, hatalmas örömmel mutatták együtt az oktatóval a zenében hallható jeleket. Ezen kivül pedig Shane csak még jobban megerősitett abban, hogy ezt a dolgot szeretném átadni minél több babának és persze szülőnek.

 

Az alábbi video néhány napja készült. Shane evés közben a "még" jelet mutatja. (A "még" jelét úgy mutatjuk, hogy mindkét kezünkön az ujjak végét összezárjuk, és szembe egymáshoz érintjük, mintha tapsolnánk, csak az ujjaink végével tesszük ezt.)

A "még" jele:

A video: