Az, hogy gyermekünk a későbbiekben visszahúzódó, félénk, gátlásos vagy nyitott, kezdeményező, kreatív és barátkozó (ezáltal nagy eséllyel sikeresebb felnőtt is) lesz, már a születés pillanatától kezdődően elkezd kialakulni. A feltétlen szeretet, a folyamatos pozitív megerősítés, az odafigyelés, az elfogadás, a bizalom mind hozzájárul ahhoz, hogy a későbbiekben egy egészséges önbizalommal és megfelelő önértékeléssel rendelkező gyermekünk legyen.

Sokszor látok utcán, buszmegállóban, bevásárlóközpontokban szülőket, akik számomra megengedhetetlen hangnemben szólnak gyermekükhöz."Ne nyúlj hozzá!", "Ne szólj bele!", "Ne menj arra!" ... csak hogy az enyhébbeket említsem. Ezek a mondatok mind észrevétlenül beleépülnek a gyermek tudatába, és ha eleget hall belőlük, szépen lassan leépíti az önbizalmát. (Ez felnőtt korban küzdelmes munkával lehet csak legyőzni, kijavítani!) Mivel semmit nem hagynak neki, semmit nem csinálhat egyedül, soha nem hagyják, hogy kibontakozzon, azt fogja gondolni, hogy ezekre ő nem is képes. És súlyosabb esetben ezt el is fogadja. Ezután nem lesz kezdeményező, nem akar majd egyedül megpróbálni semmit. Ez nagyon erősen hatással lehet a felnőttkorára, emberi kapcsolataira.. stb. Persze ez nagyon leegyszerűsített, és szélsősőges megfogalmazás, de a lényeget mutatja.

Pici baba korban persze ezek még nem annyira jellemzőek, de akkor is nagyon sokat tehetünk az egészséges önbizalom kialakulásáért. A jó szülő gyermek kapcsolatban alapvetően fonos az együtt töltött idő minősége. Kell, hogy a szülő igazából figyeljen a gyermekére, amikor együtt vannak. Sok közös játék, meseolvasás, könyvnézegetés, bármilyen tevékenység, ami a háztartásban is előfordul. Ha az anyuka főz vagy mos, a pici akkor is ott lehet mellette, csinálhatják közösen is, vagy ha még nem tud "segíteni", az anyuka el is mesélheti a babának, mit csinál éppen. Mindeközben hagyjuk, hogy a kicsi is elmondja a véleményét, (még ha nem tud beszélni, akkor is - a gőgicséléssel is kommunikál felénk, ) mindig hagyjuk hogy végig"mondja", amit szeretne! Ezek apróságnak tűnő dolgok, mégis nagyon erősitik a kapcsolatot.

A baba jelbeszéd az együtt töltött játékos foglalkozásokon való részvétel által is erősíti a baba mama közti kötődést, de ez még csak a kezdet. Ennél sokkal többet jelent ez a tanulási folyamat. A jelek tanulása közben oda kell figyelnünk a kicsire, látni kell, mi érdekli, mit figyel éppen, így lehet a leghatékonyabban tanítani, és a megfelelő jeleket mutatni neki.

+TIPP! Odafigyelés kell ahhoz is, hogy észrevegyük az első próbálkozásokat, és az első jeleket. Nem könnyű észrevenni! Ha már észrevesszük, hogy próbálkozik a kis kezével, mindig dícsérjük meg, és erősítsük, hogy jó az , amit csinál, tudnia kell hogy jó irányba halad.  Igy fogunk szépen lassan eljutni az első jelekig. Ez a hatalmas sikerélményt jelent, de türelemmel és sok bíztatással ki kell várni!

Ha már több jelet ismer, tud majd kommunikációt kezdeményezni, ami szintén sikerélmény számára, hogy el tudja neked "mondani" mi jár a fejében. Ha csak egy tárgyat vagy egy fogalmat megértet veled, már az is hatalmas előrelépés, mivel még nem tud beszélni!

Mivel tudja, érzi, milyen nagyszerű, ha megértik őt, ezáltal sokkal szívesebben fog áttérni később a beszédre, mert rá fog jönni, hogy szavakkal sokkal több mindent és sokkal többféle módon ki tud fejezni. A beszédfejődése pedig nagy valószínűséggel rohamos tempóban fejlődik majd, hiszen ha egy kisgyermeket érdekel valami, ha pozitív gondolatokat, megerősítést, bizalmat kapcsol hozzá, minél hamarabb és minél többet akar majd megtanulni!

Természetesen nem azt szeretném mondani, hogy a babajelek tanulása nélkül nem érhető el mindez, sőt, egy egészséges anya-gyermek kapcsolatban biztosan nagyon jól tudják ezeket a dolgokat fejleszetni. Ez a módszer csak még több lehetőséget, eszközt, ötetet ad ahhoz, hogy ez a megértésből adódó sikerélményekkel teli  bizalmi viszony létrejöjjön, és így egy egészséges önbizalommal rendelkező kisgyermek fejlődhessen.