Ha arra gondolok, hogy a bölcsiben, oviban a nevelők minden mondókát és dat úgy tanítanak a gyerekeknek, hogy egy-egy fogalmat bizonyos jelekkel kísérnek, akkor azt kell mondjam, hogy a baba jelbeszéd egyáltalán nem egy új módszer a gyermekek fejlesztésében, a nevelésben, és a gyerekek mindennapjaiban.

Amkor látom, hogy az anyukák mennyi mindent úgy tanítanak meg a babáknak, hogy mutatnak egy jelet hozzá, és az adott állatnak, vagy játéknak a hangját utánozzák, be kell látnom, hogy ezt már régesrég minden babákkal, gyerekekkel foglalkozó pedagógus és szülő használja.

Gondolj csak bele..  Hogy tanítjuk a babáknak azt, hogy ketyeg az óra? Tikk-takk, tikk-takk... És közben mutatóujjunkat jobbra-balra mozgatjuk. Ő pedig nagy örömmel utánozza mindezt! És amikor a könyvben halacskát látunk:  "Mit csinál a halacska?" Tátogunk a szánkkal. Ő pedig utánoz minket! És közben a boldogság látszik a szemében!

És a legelső, amit MINDENKI megtanít a gyermekének:Ha elköszönünk valakitől... IntegetünK! Pá-pá! Milyen öröm és csillogás van a kis szemében, amikor már próbálkozik az integetéssel, körülötte pedig mindenki örül ennek, és bíztetja őt!

Folytathatnánk még a felsorolást...

És számos olyat hallok nap, mint nap, hogy "A babám saját maga talál ki jeleket egy-egy dologra!" És Te, mint anyuka, persze, megérted őt.

Ugye, hogy nem is olyan különös dolog ez? Ugye, hogy mennyire természetes ez a ti életetekben is?

Minél több olyan dolgot tanítasz neki, amivel ki tudja magát, gondolatait fejezni, annál több sikerélményben lesz része! Ami pedig, tudjuk, hogy roppant jó hatással van a személyisége fejlődésére, és szükséges ahhoz, hogy egy egészséges, nyitott személyisággé fejlődjön.  Az által pedig, hogy jobban megértitek egymást, közelebb is kerültök egymáshoz. És ez nagyon fontos érzés babának és mamának egyaránt.