A kommunikációt kutató pszichológusok többek közt arra vonatkozóan is végeztek megfigyeléseket, hogy a mindennapi életben hogyan, és milyen arányban használjuk a testbeszédet, gesztusokat, illetve a szavakkat. Szinte hihetetlen, de a kutatások során arra a megállapításra jutottak, hogy kommunikációnk során csupán 7%-ban használjuk a szavakat, és 93 %-ban különböző non-verbális jelzéseket.

 

 

 

 

 

Ebből a megállapításból kiindulva, a szavak megjelenése előtt mindenképpen hasznos lehet, ha nagyon odafigyelünk, és megpróbáljuk értelmezni, megérteni gyermekünk testbeszédét, jelzéseit. Vannak egyértelmű jelek, melyeket mindenki azonnal megért, észrevesz (pl. egy mosoly jókedvet jelent, a kar felfelé nyújtásával azt szeretnék elérni, hogy vegyék fel, ha odabújik az édesanyjához, biztonságra, megerősítésre vagy szeretetre van szüksége.) Ha belegondolunk az előbbi kijelentésbe, miszerint 90%-ban non-verbálisan kommunikálunk, mindenképpen hasznos lehet, ha megpróbáljuk fejleszteni ezt a képességünket, hogy megértsük kisbabánk, gyeremekeink jelzéseit.

 

Minél kisebb a gyermek, annál őszintébbnek mondhatjuk a jeleket, hiszen később, illetve felnőtt korban már tudjuk befolyásolni, megmásítani ezeket, valódi érzéseinkhez képest. De a kisbabák, pici gyerekek jelzései még nagyon őszinték, tehát mindenképpen megbízhatóan "olvashatunk" belőlük.

 

Azok a kisgyermekek, akiket nagyobb részben megértenek szüleik a testeszédből, gesztusokból, mindenképpen bátrabban, nyitottabban kommunikálnak majd. Hiszen a meg nem értettségből adódó frusztráció helyett a sikerélmény lesz a jellemző. Ebből adódóan alakul ki a nyitottság, a bátrabb kommunikálni-akarás.

 

 

Minden anyukánál - aki odafigyeléssel van gyermeke iránt - megfigyelhető, hogy a gyermek sok jelzését már szavak nélkül is megérti, ez egy teljesen természetes folyamat. Van, aki jobban, van, aki kevésbé képes ezeket jól értelmezni, de minden anyuka tisztában van ezzel, hogy gyermeke, már a szavak előtt is gesztusaival, testbeszédével próbál és tud is kommunikálni.

 

 

 

Hogy mi a szerepe ebben a folyamatban a baba jelbeszéd módszerének?

 

 

A válasz - ha belegondoluk - kézenfekvő. Amíg a kisbabánk nem beszél, a nap szinte minden percéban próbál a testbeszédével üzenni nekünk. Ezekből mi valamennyit megértük, valamennyit nem. Akadnak frusztrációs helyezetek, amikor sajnos sírás a vége, mert nem értjük egymást. Ha elkezdünk babajeleket tanulni és tanítani, onnantől, hogy kisbabaánknak már van tudatos mondanivalója felénk, sokkal könnyebb lesz megértenünk, pontosan mit is szeretne.

 


 

Sőt! Nem csak a szükségleteit fogjuk megérteni, hanem azt is, hogy mit szeretne mesélni nekünk, milyen gondolatok járnak a kis fejében egy-egy szituációban. Sokan el sem tudják képzelni, a kisgyeremekek mennyi gondolattal rendelkeznek a világról, mennyi minden van, amit azon évek alatt, míg nem beszélnek, nem tudnak megosztani velünk. A babajelek tanulásával kinyílik a világ, és sokkal nagyobb lehetőség lesz arra, hogy gondolataikat megosszák velünk.