Hazánkban nem túl rég kezdett elterjedni a baba jelbeszéd. Aki először találkozik vele, előfordulhat, hogy tévesen ítéli meg ezt a módszert. Persze, ha tájékozódik az ember, utána olvas, és megnézi a szülők, és szakemberek véleményét, biztosan könnyen megérti, miért is használják oly sokan ezt a módszert. Több országban az oktatási rendszer részét képezi, használják a gyógypedagógiában, szakemberek, pszichológusok roppant sok fejlesztő hatását bizonyították. Alapvető funkciója mégis, hogy a baba és a szülő közti kommunikációt megkönnyítse.

 

 

Ebben a bejegyzésben néhány tévhitet szeretnék eloszlatni, melyekkel munkám során eddig találkoztam.

 

 

1. Beszéd helyett tanítjuk a jeleket, csak mutogatunk


Sokan úgy képzelik el a baba jelbeszédet, mint a siketek jelelését. Az a legnagyobb különbség, hogy itt mindig kimondjuk az adott jelhez kapcsolódó szót is, így elősegítjük a szótanulást. Nem beszéd helyett, hanem a beszéd mellett, annak kiegészítéseként tanítjuk a babajeleket. Amíg pedig a kisgyermek nem képes a beszédre (de már nagyon szeretne kommunikálni, kifejezni akaratát, gondolatait) a jelek segítségével meg tudja ezt tenni.

 

 

2. A babajelek tanulása késlelteti a beszédfejlődést


Talán ezt tartom a legfontosabbnak megválaszolni, hiszen sok anyukában, szülőben felmerül ez a kérdés. Épp ellenkezőleg, nem késlelteti, hanem nagyban elősegíti, és támogatja a beszéd, a kommunikáió fejlődését. Azoknál a gyermekeknél, akik babajeleket használnak, megfigyelhető, hogy hamarabb kezdenek el beszélni, illetve ha elindul a beszéd, sokkal hamarabb tanulják a szavakat, sokkal hamarabb beszélnek mondatokban. Sokan már jelekkel megtanulnak 2-3 szavas mondatokat alkotni. A sikerélmény által pedig sokkal szívesebben kezdeményeznek kommunikációt.

 

 

3. Nehéz a jelek elsajátítása


A babajelek tanulása bárki által könnyedén elsajátítható. Lehetőség van arra, hogy a -mondjuk így - 'hivatalos' babajeleket tanuljuk meg, akár az internet segítségével, akár egy tanfolyamon. Nagyon sok jel szimbolikus, és sokszor magát a tevékenységet utánozva  vagy egy adott tárgyra vonatkozó jellemző tulajdonsággal mutatjuk a jelet. (pl. a cica jele, mintha a cica bajszát mutatnánk)

 

Akinek van kisbabája, biztosan megfigyelte, hogy ők öszönösen maguktől is kitalálnak bionyos jelzéseket egy-egy dologra. Ha egy dolgora, fogalomra pedig nem tudjuk a 'hivatalos' jelet, nyugodtan kitalálhatunk magunktól is egyet, ami az adott dologra jellemző. A lényeg az, ezután következetesen mindig ugyanazt a jelet használjuk.