Egész eddig úgy gondolták a tudósok, hogy a hangképzés fejlődésében rejlik a nyelv kialakulása. Most úgy tűnik, a kézmozdulatok egy korábbi láncszemet képeznek.

 

 

A nyelv az egyik legegyénibb emberi sajátosság, de a főemlősökkel az elmúlt évtizedekben végzett kísérletek rámutattak, hogy a kommunikálás képessége már náluk is jelen van. A Max Planck Intézet kutatói szerint a nyelv kialakulásában nem az eddig gondolt hangképzés játszhatta a legfontosabb szerepet, hanem az, hogy hogyan kommunikáljuk az információt. A testbeszéd és mutogatás pedig mai napig fontos része kommunikálásunknak, és egyre több eredmény jelzi, hogy az összetett beszélt nyelv az őseink egyszerű kézmozdulataiból és gesztusaiból fejlődhetett ki.

 

A tanulmányozott főemlősök kicsinyei húsz hónapos korukra bonyolult mutogatásokat sajátítanak el. Ezek a másik böködésétől a fejrázásig és a kar kinyújtásáig terjednek. Ráadásul e gesztusoknak csak akkor van értelmük, ha más fajtársaik is látják és tudomásul veszik őket. Tehát a nagyon fiatal főemlősök is már tudnak értelmes gondolatokat megosztani egymással. Ebből a szempontból a főemlősök elkülönülnek az egyszerűbb majmoktól, melyek csak felnőtt korban sajátítanak el hasonló gesztusnyelvet.

 

 

 

A főemlősök és az ember között azonban akad pár jelentős különbség már kézmozdulatok használatában is. Az emberi csecsemők kultúrától függetlenül látszólag ugyanazokat a mozdulatokat tanulják meg. A 14 hónapos kisbabáknál például a világ minden részén általános a mutatóujj használata.

 

 

A főemlősök ezzel szemben még fajukon vagy különböző csoportjaikon belül sem ugyanazzal a jelentéssel használják a kézmozdulataikat. Csak az köti őket össze, hogy már igen fiatal koruktól sokat gesztikulálnak, de szinte véletlenszerű jelentéssel. Az ember őse már a gesztikulálások jelentésének pontosításánál elkülönülhetett a főemlősöktől.

 

forrás: nyest.hu