Mesélő Jelek - (nem csak) baba jelbeszéd

A babák kommunikációja, beszédfejődése, érdekességek, hírek, tapasztalatok a baba jelbeszédről, és más babás témákról.

2013. augusztus 4. vasárnap

A gesztusnyelv és a beszélt nyelv kapcsolata

Egész eddig úgy gondolták a tudósok, hogy a hangképzés fejlődésében rejlik a nyelv kialakulása. Most úgy tűnik, a kézmozdulatok egy korábbi láncszemet képeznek.

 

 

A nyelv az egyik legegyénibb emberi sajátosság, de a főemlősökkel az elmúlt évtizedekben végzett kísérletek rámutattak, hogy a kommunikálás képessége már náluk is jelen van. A Max Planck Intézet kutatói szerint a nyelv kialakulásában nem az eddig gondolt hangképzés játszhatta a legfontosabb szerepet, hanem az, hogy hogyan kommunikáljuk az információt. A testbeszéd és mutogatás pedig mai napig fontos része kommunikálásunknak, és egyre több eredmény jelzi, hogy az összetett beszélt nyelv az őseink egyszerű kézmozdulataiból és gesztusaiból fejlődhetett ki.

 

A tanulmányozott főemlősök kicsinyei húsz hónapos korukra bonyolult mutogatásokat sajátítanak el. Ezek a másik böködésétől a fejrázásig és a kar kinyújtásáig terjednek. Ráadásul e gesztusoknak csak akkor van értelmük, ha más fajtársaik is látják és tudomásul veszik őket. Tehát a nagyon fiatal főemlősök is már tudnak értelmes gondolatokat megosztani egymással. Ebből a szempontból a főemlősök elkülönülnek az egyszerűbb majmoktól, melyek csak felnőtt korban sajátítanak el hasonló gesztusnyelvet.

 

 

 

A főemlősök és az ember között azonban akad pár jelentős különbség már kézmozdulatok használatában is. Az emberi csecsemők kultúrától függetlenül látszólag ugyanazokat a mozdulatokat tanulják meg. A 14 hónapos kisbabáknál például a világ minden részén általános a mutatóujj használata.

 

 

A főemlősök ezzel szemben még fajukon vagy különböző csoportjaikon belül sem ugyanazzal a jelentéssel használják a kézmozdulataikat. Csak az köti őket össze, hogy már igen fiatal koruktól sokat gesztikulálnak, de szinte véletlenszerű jelentéssel. Az ember őse már a gesztikulálások jelentésének pontosításánál elkülönülhetett a főemlősöktől.

 

forrás: nyest.hu

0 hozzászólás
2013. augusztus 3. szombat

Miért gesztikulálunk? Mi köze ennek a halakhoz?

A cikket a nyest.hu oldalon találtam. Érdekes és tudományos magyarázat arra, miért gesztikulálunk.

 

 

Evolúcióbiológusok felfedezték, hogy a verbális és a nem verbális kommunikációért ugyanazok a neuronhálózatok felelősek. Így magyarázható, hogy beszéd közben miért gesztikulálunk.

 

Ki gondolná, hogy a halaknak köszönhetjük azt, hogy mondandónkat képesek vagyunk gesztusokkal, mozdulatokkal kísérve megerősíteni? – A halak sem beszélni, sem gesztikulálni nem tudnak, mégis így van! – számol be egy kutatásról a Science Daily. Tudósok azt találták, hogy a beszédképesség és a kézmozdulatok evolúciója az agynak ugyanahhoz a területéhez kötődik. Ez pedig azt is megmagyarázza, hogy miért kísérjük mozdulatokkal beszédünket.

 

Andrew Bass, a Cornell Egyetem professzora a kutatással kapcsolatosan elmondta: „visszakövettük a beszéd és a kézmozdulatok viselkedésbeli párosításának evolúcióját a halak agyfejlődéséig. A mellső végtagok (oldalsó és melluszonyok) elsősorban a helyváltoztatásra szolgáltak. Ugyanakkor a mellső végtagoknak szerepük lett a társas kommunikációban is: hangokat is ki lehet adni a segítségükkel, és a mozgatásukkal jelezni lehet.”

 

A halak korai fejlődésének vizsgálata megmutatta, hogy azoknak a neuronhálózatoknak az ősei, amelyek a hangadásért és mellső végtagok kommunikációs célú mozgatásáért felelősek, már a halak agytörzsében is megvannak. Ez a tény segít megérteni a neurológiai alapjait annak, hogy a mellső végtagokkal való jelzés és a hangadás összekapcsolódik egymással – nemcsak az embernél, hanem más gerinces fajoknál is. Ez a fejlődés pedig – Bass szerint – a nyelv evolúciójának része. Tehát a nyelv evolúciója már a halaknál elkezdődött!

0 hozzászólás
2013. július 20. szombat

Miért sírnak a babák?

 

A gyermek egészséges beszédfejlődéséhez a születéstől kezdve fontos, hogy visszajelzést, megerősítést kapjon a kommunikációjában. Amikor a baba megszületik, még csak sírással tudja jelezni azt, hogy valamire szüksége van. Aki jól megfigyeli kisbabája sírását, idővel felfedezheti a különbségeket sírás és sírás között.

 

Milyen okai lehetnek?

 

-gyengébb sírdogálás, ha kezd éhes lenni, ilyenkor kezét a szájhoz emelheti


-általában erős, éles sírás, ha fáj valamije


-tele van a pelus, kényelmetlenül érzi magát


-egyedül érzi magát, ilyenkor kis szünetekkel újra kezdődik a sírás


-stresszhatás éri - pl. szokatlan, éles zajok, fények


-nyűgös, gyengébb sírás, szemdörzsöléssel, ha álmos


-idegesen, hangosan sír, ha valamilyen fizikai szükséglete van, pl. fázik, melege van


-túlzsúfolt, idegen helyen sírás is előfordul, ilyenkor a biztonságérzetét növelhetjük azzal, ha felvesszük,megnyugtatjuk.

 

 

A sírás csökkenti a stressz, feszültségoldó hatású a babáknál is, de a pár hónapos babákat nem szabad hagyni sokáig sírni! Meg kell próbálni megtalálni, s megszüntetni a sírás okát. Az első néhány hónapban a neki még nincs más lehetősége arra, hogy jelezze, ha szüksége van valamire. Ha sokszor hagyják sírni a babát ebben a korban, akkor azt tanulhatja meg, hogy felesleges sírni, ez pedig a későbbi kommunikációban problémákat okozhat. Minden korban nagyon fontos a visszajelzés!!!

 


Ráadásul a sok és erős sírástól a hangszálak is károsodhatnak, ami a beszéd kialakulás folyamatában problémát okozhat.


 

 


Ahogy növekszik a baba, természetes módon megpróbálja más eszközökkel is kifejezni, megértetni magát. A sírás mellett egyre nagyobb tehet kap a testbeszéde, a gesztusok, a mimika. Ha sokat figyeljük a kisbaba ezen jelzéseit, ugyanúgy megfigyelhetjük, hogy milyen dologra hogyan reagál.



Ha testi kontaktusra van szüksége, lehet hogy először megpróbálkozik azzal, hogy karjait feléd nyújtogatja, jelezve, vedd fel őt. Ha ez nem vezet eredményre, utána következhet a sírás. Ha ezekre a jelzésekre (amikor még nem sír a baba) megfelelően sikerül reagálni, azzal csökkenthet a sírás, így a baba kiegyensúlyozottabb, boldogabb lesz.

 

Figyeljük meg ezeket a jeleket, jelzéseke, és az 5-6 hónaptól nyugodtan taníthatunk a babának saját kitalált vagy egyezményes jelzéseket, azaz babajeleket egy-egy dologra, helyzetre. Így amikor szeretne valamit, vagy lát valamit, ami neki tetszik, az egyezményes jellel jelezhet nekünk. Ezzel pedig sok sírástól, hisztitől megkímélhetjük őt, s magunkat. Ha megértjük őt, a baba és az anya kapcsolata sokkal harmonikusabb lesz.

 

 

Ha szeretnél babajeleket tanulni, illetve tanácsokat kapni arról, hogyan fejleszd ezt a képességet, hogyan felismerd fel a babád szükségleteit, látogass el egy bemutató foglalkozásra a nyáron, vagy jelentkezz tanfolyamra.

A következő linken megnézheted a nyári programot: FOGLALKOZÁSOK

0 hozzászólás
2013. május 19. vasárnap

"Babajelek", amiket mindenki használ

 

Amikor a kisgyermekek 1-2 éves koruk körül elkezdenek "pápázni", minden szülő és nagyszülő rendkívüli büszkeséget érez. Ez egy olyan jelzés, amit minden egyes szülő már pici korától kezdve tanítgat a babájának. Hiszen ezt a kézjelet még felnőtt korban is használjuk.

 

 

Gondolj csak bele, te láttál már olyan kisgyereket, aki  ne tanulta volna meg az integetést?


 

A babák ezt a kézjelet az utánzás képességével sajátítják el, és micsoda öröm szülőnek és sikerélmény babának, amikor megtanulják az integetést!  (A babajelbeszéd jelei pontosan ugynezen elv alapján működnek, csak még nem nem mindenki tudja ezt elképzelni, hiszen nálunk ez viszonylag egy új módszer.)

 

Arra gondoltam, milyen jó lenne összegyűjteni azokat a jeleket, kézjeleket, gesztusokat, amelyeket minden szülő, nagyszülő ismer, és meg is tanít a kisbabának. Illetve amik egyezményes jelek, amikről mndenki ösztönösen tudja, hogy mit jelentenek. Ezáltal talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy még többen megértsék, hogyan is működik a baba jelbeszéd, s miért is nincs semmilyen hátránya.

 

Számtalan jel és gesztus jutott eszembe. Jöjjenek a teljesség igénye nélkül, képpel is illusztrálva.

 

15 jelet gyűjtöttem össze.

 

 

 

  • Integetés, pápá - elköszönéskor.

 

 

 

  • Puszit küldünk - szinte minden kisgyerek tudja!

 

 

 

  • Vegyél fel! - nyújtózkodás felfelé a karokkal.

 

 

 

  • Hallod? - fülünkhöz tesszük a kezünket, mintha hallgatóznánk.

 

 

 

 

  • Tapsolás - ha ügyesek voltunk, vagy tetszett valami, tapsolunk.

 

 

 

 

  • Shhhh... Csendesen! - mutató ujjunkat a szánk elé tesszük.

 

 

 

 

  • Mit csinál a halacska? - tátogunk a szánkkal. (Ugyanígy meg lehet tanulnítani az össze állatot, pl. hogy repül a kismadár - utánozzuk a szárnycsapást,  a méhecske, az elefánt ormányát is megmutatjuk... stb.)

 

 

 

 

 

  • Jár az óra tikk-takk ... - mutató ujjunkkat mozgatjuk jobbra, balra. Akár a mondókával egybekötve.

 

 

 

  • Milyen nagy lesz a kisbaba? - két kezükkel mutatják hogy milyen nagyok lesznek.

 

 

 

 

  • Milyen erős vagy? - ökölbe szorított kezekkel mutatják az izmaikat, hogy ilyen erősek. (Persze ez a kép nyilván csak véletlen sikerült így, de annyira édes! :) )

 

 

 

 

  • Nem! - tiltakozásukat a gyerekek sokszor fejezik ki így, kezüket előrenyújtva, tenyerüket felénk fordítva ellenkeznek valami ellen.

 

 

 

 

  • Valam milyen picike - mutató- és hüvelykujjunkkal szoktuk mutatni.

 

 

 

 

  • Figyelj! - sokszor a beszéd, a hang megerősítéséhez magasra emeljük a mutató ujjunkat! (Én láttam, hogy a gyerekek is használják, már a beszéd előtt is, pl. ha hallanak valamit, ami felkeltette érdeklődésüket. )

 

 

 

  • Gyere ide! - ujjunkkal, vagy egész karunkkal hívogató mozdulatokat csinálunk.

 

 

Ha például a játszótéren vagytok, és ezt a mozdulatot mutatod a játszótér másik felében homokozó apróságnak, ugye, megérti? Ugyanezen az elven működik a babajelbeszéd.

 

 

 

 

  • Elfogyott - két karunkat kitárjuk, vagy kezeinket ingatjuk, forgatjuk jobbra-balra.

 

 

Ha tetszett, szólj hozzá, vagy küldd tovább az oldal linkjét ismerőseidnek!

1 hozzászólás
2013. április 23. kedd

4 tipp, hogy segítsd a baba beszédfejlődését!

 

4 egyszerű módszer, amivel fejlesztheted gyermeked kommunikációjának fejlődését.

 

 

Zene, mondókák, dalok utánmozgással - azt mondják, már a pocakban lévő babák is szeretnek zenét hallgatni. :) Ez lehet, hogy vicccesen hangzik, de biztosan jó hatással van a babára. Viszont a születéstől kezdve érdemes nagyon sokat mondókázni, énekelni a gyermeknek, megszerettetni vele ezeket, hiszen később ez egy fontos csatorna lesz a világ megismeréséhez. Fél éves kor után - vagy amikor már látod, hogy figyel rád a baba - el lehet kezdeni a dalok, mondókák utánmozgással vagy babajelekkel való kísérését.

 

 

Kommentáld a tevékenységeket, beszélj hozzá sokat! - Amikor azt gondolod, még talán nem is érti pontosan, amit mondasz a babádnak, akkor is fontos, hogy sokat beszélj hozzá. Születéstől kezdte egyre több szót fognak megérteni, és szépen lassan észreveszed a visszajelzéseket is. Bármilyen tevékenységet csináltok, kommentáld, meséld el, mi is történik éppen. Pl. kimegyünk a konyhába, eszünk ebédet; megyünk a fürdőszobába, fürödni, előtte levesszük a trikót, a nadrágot, a zoknit, stb. Ezekből rengeteget tanulnak. A szavakat is, illetve az élet egyéb dolgait, összeüggéseit.

 

 

 

Visszajelzés! - Ha úgy látod, hogy valamit szeretne neked "mondani" , már pici kortól válaszolj neki, tudasd vele, hogy megértetted, vagy legalábbis "vetted" hogy próbált feléd kommunikálni. Ha nem érted,azt is mondhatod neki, de mindenképpen fontos, hogy azt érezze, jó és hasznos dolognak tartják az ő próbálkozást. Nagyon fontos a pozitív visszajelzés, így lesz sikerélménye.

 

Soha nem intsd csendre egy pici baba beszédének próbálkozásait!

 

 

 

Könyvnézegetés, esti mese - a könyveket már pár hónapos kortól lehet nézegetni. Vannak kifejezetten pici babáknak szóló képes könyvek, már ezekkel is lehet tanulni például az állatokat, tárgyakat, bármilyen témában. Később jöhetnek az egyre "bonyolultabb" könyvek, de igazából 3-4 éves korig még hosszabb mesét nem érdemes olvasni a gyerekeknek. Az 1-2 éves korosztály még abban talál sikerélményt, ha rámutathat, elmondhatja, vagy jelekkel elmutogathatja, amit lát a képen, tárgyakat, állatokat, tevékenységeket, tehát "kézzel fogható" egyértelmű dolgokat.

 

 

 

 


Tipp: Fontos az esti mese! És ha minden este ugyanazokat a dolgokat tesszük lefekvés előtt (pl. fürdés, pizsama, tej, könyv nézegetés) a kisgyermek könnyebben fog elaludni. A megszokás, a rendszer még szükséges ebben a korban. Szánjunk néhány percet az esti mesére. Nem mellesleg megszerettetjük velük a könyveket.


 

0 hozzászólás
2013. április 22. hétfő

Helen Keller története - A kismadár

 

Életem egyik legcsodásabb és legmeghatóbb története a Helen Kellerről szóló, A kismadár című film. Helen Keller egy gyermekkori betegségnek köszönhetően lett siket és vak is.  Abban a korban, amikor ő élt, az 1800-as évek végén még nem igazán voltak lehetőségek ilyen betegségben szenvedők szakszerű kezelésére.  Szerencsére édesanyja nem adta fel a próbálkozást, ami eredményre vezetett. Helen Keller lett az első siketvak, aki főiskolai diplomát szerzett.

 

A film a Helen gyermekkorában játszódik.  Annak a kűzdelemnek és próbálkozásnak lehetünk tanui, ahogy a kislány próbál kitörni a siketség és vakság börtönéből, és amint egy tanárnő pedig végül megtanítani a külvilággal való kommunikációra. Csodás film.

 

Sajnos mostanában nem láttam, hogy játszanák a Tv csatornák, de megtaláltam a YouTube videómegosztón! Be is linkelem ide a címet, ahol meg lehet találni.

 

Szívemből ajánlom nektek, hogy nézzétek meg!

 

 

Leírás a port.hu oldalról:

Helen Keller (Hallie Kate Eisenberg) halmozottan hátrányos lány, akit kezelhetetlen állapota miatt szülei teljesen elzárnak a külvilágtól. Helen csupán dührohamaival képes kommunikálni és ezért szülei már az intézeti elhelyezésén gondolkoznak. Ekkor lép be az életükbe Anne Sullivan (Alison Elliott), a gyengén látó tanárnő, akiben megvan a beleérző képesség és a türelem kellő elegye, hogy Helent visszahozza ebbe a világba. A szülők eleinte ellenzik a tanárnő módszereit, ám hamarosan meglepve tapasztalják a bámulatos eredményt.

 

 

0 hozzászólás
2013. április 6. szombat

Testbeszéd és baba jelbeszéd

 

 

 

A kommunikációt kutató pszichológusok többek közt arra vonatkozóan is végeztek megfigyeléseket, hogy a mindennapi életben hogyan, és milyen arányban használjuk a testbeszédet, gesztusokat, illetve a szavakkat. Szinte hihetetlen, de a kutatások során arra a megállapításra jutottak, hogy kommunikációnk során csupán 7%-ban használjuk a szavakat, és 93 %-ban különböző non-verbális jelzéseket.

 

 

 

 

 

Ebből a megállapításból kiindulva, a szavak megjelenése előtt mindenképpen hasznos lehet, ha nagyon odafigyelünk, és megpróbáljuk értelmezni, megérteni gyermekünk testbeszédét, jelzéseit. Vannak egyértelmű jelek, melyeket mindenki azonnal megért, észrevesz (pl. egy mosoly jókedvet jelent, a kar felfelé nyújtásával azt szeretnék elérni, hogy vegyék fel, ha odabújik az édesanyjához, biztonságra, megerősítésre vagy szeretetre van szüksége.) Ha belegondolunk az előbbi kijelentésbe, miszerint 90%-ban non-verbálisan kommunikálunk, mindenképpen hasznos lehet, ha megpróbáljuk fejleszteni ezt a képességünket, hogy megértsük kisbabánk, gyeremekeink jelzéseit.

 

Minél kisebb a gyermek, annál őszintébbnek mondhatjuk a jeleket, hiszen később, illetve felnőtt korban már tudjuk befolyásolni, megmásítani ezeket, valódi érzéseinkhez képest. De a kisbabák, pici gyerekek jelzései még nagyon őszinték, tehát mindenképpen megbízhatóan "olvashatunk" belőlük.

 

Azok a kisgyermekek, akiket nagyobb részben megértenek szüleik a testeszédből, gesztusokból, mindenképpen bátrabban, nyitottabban kommunikálnak majd. Hiszen a meg nem értettségből adódó frusztráció helyett a sikerélmény lesz a jellemző. Ebből adódóan alakul ki a nyitottság, a bátrabb kommunikálni-akarás.

 

 

Minden anyukánál - aki odafigyeléssel van gyermeke iránt - megfigyelhető, hogy a gyermek sok jelzését már szavak nélkül is megérti, ez egy teljesen természetes folyamat. Van, aki jobban, van, aki kevésbé képes ezeket jól értelmezni, de minden anyuka tisztában van ezzel, hogy gyermeke, már a szavak előtt is gesztusaival, testbeszédével próbál és tud is kommunikálni.

 

 

 

Hogy mi a szerepe ebben a folyamatban a baba jelbeszéd módszerének?

 

 

A válasz - ha belegondoluk - kézenfekvő. Amíg a kisbabánk nem beszél, a nap szinte minden percéban próbál a testbeszédével üzenni nekünk. Ezekből mi valamennyit megértük, valamennyit nem. Akadnak frusztrációs helyezetek, amikor sajnos sírás a vége, mert nem értjük egymást. Ha elkezdünk babajeleket tanulni és tanítani, onnantől, hogy kisbabaánknak már van tudatos mondanivalója felénk, sokkal könnyebb lesz megértenünk, pontosan mit is szeretne.

 


 

Sőt! Nem csak a szükségleteit fogjuk megérteni, hanem azt is, hogy mit szeretne mesélni nekünk, milyen gondolatok járnak a kis fejében egy-egy szituációban. Sokan el sem tudják képzelni, a kisgyeremekek mennyi gondolattal rendelkeznek a világról, mennyi minden van, amit azon évek alatt, míg nem beszélnek, nem tudnak megosztani velünk. A babajelek tanulásával kinyílik a világ, és sokkal nagyobb lehetőség lesz arra, hogy gondolataikat megosszák velünk.

0 hozzászólás
2011. június 10. péntek

Testbeszéd - jelbeszéd - babák 2

 

 

Még mindig ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban kutakodtam a minap, hogy a kisgyerek születésüktől fogva milyen módszerekkel kommunikálnak még a beszéd megjelenése előtt. A sirásról  tudjuk, hogy az egyik legelső és legerőteljesebb kommunikációs forma a baba részéről. Főleg az első időszakban.

 

De kellően odafigyelünk a többi jelzésre is? Hogy a siráson kivül még mennyi mennyi jelet használnak, lehet, hogy az ember bele sem gondol igazán. És abba, hogy ez is egyfajta “jelbeszéd” arra, hogy megértessék magukat. Ezeket a jeleket szinte természetesnek vesszük  - mert hát azok is.

 

Ha valakinek esetleg kételyei merülnének fel azzal kapcsolatban, hogy a baba jelbeszéd nem egy természetesen is kialakult dologra épül, akkor ime, egy kis összeállitás arról, hogy milyen sok kézjel és gesztus, amit a babák maguktól - úgymond - ösztönösen is használnak. A baba jelek használata csupán ezeket támogatja, erősiti, még több eszközt adva “a baba kezébe” ahhoz, hogy könnyebben tudathassa velünk, mit gondol, érez, szeretne.


Az evolúció során kialakult legelső jelzése arra, hogy a felnőttek figyelmét felhivják magukra - a kiabálás. Ha úgy érzi, hogy bajban van, a “legprimitivebb” és legegegyszerűbb eszköz arra, hogy segitséget kérjen, a kiabálás. Ez az ami a kisbabáknál legelsőként, ösztönösen jelenik meg.

A 2., 3. hónapos kortól már kedvesen visszamosolyognak a gyengédségre, és törődésre reagálva. Ezzel is kapcsolatot teremtenek a felnőttekkel, mert ez egy visszajelzés arra, hogy örömét kifejezze, azért, mert törődsz vele.

Na és ott vannak a kézmozdulatok, melyekkel a babák kifejezik érzelmeiket, vágyaikat.

 

Felnyújtja a kezét vagy erősen  kapaszkodik, mert a közelségedre vágyik.

 

Szeretné magát biztonságban érezni. Szoptatás közben, mikor az öledben tartod őt, a hajadba kapaszkodik, vagy kezét a nyakad köré fonja. Esetleg kicsi kezével az ujjadat fogja.

9 hónapos korától pedig, hogy jobban megismerjen, és megtapasztalja, milyen vagy, például az ujjait a szádba teszi, vagy megtapogatja a szemüvegedet. Értékeld az ismerkedés irányába tett lépésiket!

 

9 hónaposan odahozza neked a játékot, hogy segits neki elinditani.

 

Vagy ráteszi a kezed a felhúzható kisautóra, mert azt szeretné, ha újra működtetnéd. Ezzel a gesztussal biztos, hogy azt szeretné a tudtodra adni, húzd fel neki a kisautót, mert ez neki még túl nehéz

 

Kb. a 10. hónaptól  már pontos jelzései vannak arra, hogy felhivja a figyelmedet.

 

A mutatóujjával mutat arra a játékra, amit szeretne. Amikor meghallja a tűzoltó autó szirénáját az utcáról, az felkelti a figyelmét. 10-12 hónaposan pedig pedig már a kezét is felemeli ebben az esetben, ezzel jelezve neked, hogy “Kérlek, emelj fel, és vigyél oda! Látni szeretném, mi történik!”

 

A figyelem fontossága

 

1 éves kor előtt a gyerekek még nagyon kevés vagy semennyi szót nem használnak. A jeleknek, kézmozdulatoknak nagyon fontos szerepük van abban, hogy közöljék igényeiket, és érdeklődésüket megmutassák.

 

A csecsemők és a kézmozdulatok

 

Figyeld meg, hogy amikor egy baba elkezd mászni, és ezzel kitárul előtte a világ, ő fogja meghatározni, melyik játékot szeretné. Ha elindul a szoba másik sarkában lévő játékhoz, akkor biztasd, örülj neki, és nevezd meg a játékot (és mutasd a jelét is! :) )

 

 

Keresi a visszaigazolást

 

A gyerekek úgy mutatják ki az érzelmeiket feléd, amikor a földön ülsz, hogy felmásznak rád, átmásznak rajtad. Igy lépnek kapcsolatba veled. Ha jön egy másik kisgyerek, és ledönti a kockavárát, akkor a babád odaugrik az öledbe, hogy vigasztalást kapjon. Ez a jelzés világosan mutatja, hogy csalódott, és morcos, és szüksége van az ölelésedre.

 

A testi szükségletek jelzése

 

Amikor a kicsi álmos, gyakran dörzsöli a szemét, vagy nagyokat pislog, és nyűgös lesz. Ha észrveszed, hogy hirtelen rossz lett a kedve, vagy karját maga mellett lógatja, akkor tudhatof, hogy arra van szüksége, hogy megnyugtatóan átöleld őt, és letedd aludni.


 


0 hozzászólás
2011. június 9. csütörtök

Testbeszéd - jelbeszéd - babák 1

 

 

A kisbabák beszédfejlődésével és kommunikációjával kapcsolatban olvastam néhány érdekes dolgot.  Egy svéd orvos kutatásai eredményeképpen azt mondja, hogy a csecsemők "testbeszéde" már születésüktől kezdődően létezik. Az orvos szerint pl. már egy újszülött is különbséget tesz tárgyak és személyek között. Korábban azt hitték - mondja - hogy az újszülöttek mozgása csak rendszer nélküli reflexekből áll. Mára azonban már bizonyitott tény: a kezdetektől mindent tudatosan irányit az agyműködés. A felnőttek esetében már régóta köztudott, hogy az ember végtagjaival folyamatosan bizonyos testbeszédet végez. Ez a beszéd a születésünktől kezdve létezik.

 

Daniel Stern amerikai pszichológusnő nézete szerint a babáknál az alső életévben zajlik az "Én" megismerése, önmagunk felfedezése. Több szakaszra osztotta ezt a megismerési időszakot, melyből egyet emelnék ki. A 7-9 hónaptól a 12-18 hónapig tartó időszakot így hívja: "A gondolatok világa". Ekkor a kicsi felfedezi, hogy érzelmeket, vágyakat, gondolatokat tud közölni másokkal, hogy mások megértik őt, és ő is megért másokat. Tehát ebből is láthatjuk, hogy az ekkora korú babák már komoly közlési vággyal rendelkeznek, azaz akarnak, és kommunikálnak is velünk. Ki-ki a maga módján. Gondoljunk csak bele, hogy már a csecsemő is jelez nekünk testbeszédével. Például, ha tágra nyitja szemecskéit, akkor biztosan érdeklősik valami iránt, hallani szeretne valamit tőlünk. Ha felénk nyújtja a kezét, - figyelmet kér, játszani akar, szeretné, ha vele foglalkoznánk. Ha kezét az arcához rakja, nagy valószinűséggel éhes. Idősebb korban pedig jön az integetés - pápá, tapsolás, és egyéb jelek.

 

Elindul az utánzás is. A kisbabák nagyon szeretik az utánzást. Ez által tanítjuk meg nekik, hogyan tapsoljanak, vagy intsenek pápá-t. Onnantól kezdve, hogy ezt felfedezék, a felnőttek dolgai érdekesebbek lesznek, és anya étele is biztosan finomabb!
De arra, hogy mindezt a sok dolgot, ami a fejecskéjükben kavarog, szavakkal is ki tudják fejezni, még várni kell. De mindaddig sem kell tétlenül várakoznunk. Próbáljuk meg fejleszteni kisbabánk ezen képességeit.


Tanulmányok szerint azok a csecsemők, akik baba jeleket használtak/használnak, sokkal korábban kezdenek el mondatokat alkotni. Erre nem kell várni a beszédig, már a jelekkel is képesek rövid mondatok kifejezésére. Például ha meg tudja mutatni, hogy: Kérek "MÉG" "TEJET"!, vagy "APA" "DOLGOZIK", ez már mondatalkotás. Azok a gyerekek tehát, akik jeleket használnak, ezzel is jelentős előnyre tesznek szert a beszédfejlődésben, nem jelelő társaikkal szemben. Hiszen a beszéd elindulásánál már rendelkeznek ezzel a képességel, hogy fogalmakat összekapcsolva fejezzék ki gondolataikat. Ez pedig nagyban meggyorsithatja a beszéd elsajátitásának folyamatát.

0 hozzászólás